MARADJUNK KAPCSOLATBAN

Tudj meg többet rólunk!

Blog

Edzőink bemutatkoznak – Madarász András

Bandi „bácsi” 13 éve, a Piruett megalakulása óta erősíti az edzői gárdát és tanítja a gyerekeket az akrobatika rejtelmeire.

Az akrobatika a showtánc egyik alappillére, manapság már nem lehet színvonalas koreográfiát készíteni komoly akrobatikai elemek nélkül. Mennyire szeretik a gyerekek a táncnak ezt a részét?

Madarász András

Kis túlzással állíthatom, hogy az akrobatikát mindenki szereti! Nálam mindig egy kicsit kötetlenebb az edzés, nem is tudom megkövetelni, hogy egész órán folyamatosan dolgozzanak. A gyakorlás során az ugrásokba ugyanis minden erőt bele kell adni, éppen ezért maximum 3-4 ugrást tudnak megcsinálni egy sorozatban, utána hagyni kell őket pihenni, más jellegű feladatot kell adni. Ha elfárad az izomzat, akkor szétesik a mozgás és könnyen rögzülhet egy rossz lábtartás, kartartás, rossz irányú elugrás, amit később már nagyon nehéz kijavítani.

Van olyan elem, amit minden gyerek meg akar tanulni?

A legtöbben a hátra flicket, vagy a hátraszaltót szeretnék elsajátítani, ezek nagyon látványos ugrások. Én mindig el szoktam mondani nekik, hogy ez az egyik legbiztonságosabb ugrás, épp azért, mert hátrafele történik, hátrahajtja a fejét és mindent lát: látja, hogy hova tegye a kezét, hova kell érkezni, csak sokan a szemüket is összeszorítják közben és ezért szoktak félni tőle az elején. De mikor már ráéreznek, és tudják, hogy mire kell figyelni, akkor rájönnek ők is, hogy ez egy viszonylag könnyű ugrás.

Bárki képes lehet megtanulni bármilyen ugrást?

Tulajdonképpen igen, csak van, akinek több időre van szüksége. Egy-egy ugrásnál általában 10-12 dologra kell figyelni. Fokozatosan építjük fel az ugrásokat, először megtanulunk 1-2 dolgot belőle, aztán amikor az már készségszinten rögzül, akkor tudunk már más dologra is figyelni és továbbmenni a következő pár részletre, és így tovább, amíg össze nem áll az egész mozdulatsor.

Hogyan áll össze egy tánc? A koreográfia idomul az akrobatikai tudáshoz, vagy az akrobatika dolgozik alá a koreográfiának?

Nagyon jól működik a Piruettben a képzési rendszer, hiszen mire odakerülnek hozzám a gyerekek, általában már tudnak hidazni, cigánykerekezni, ismerik az akrobatika alapjait, nekem igazából ugrani kell megtanítani őket.

Napi szintű kapcsolatban vagyunk az edzőkkel, gyakran megnézzük egymás óráit, vagy videókat küldünk róla, és megbeszéljük, hogy ki mit szeretne látni a koreográfiában. Folyamatos a kommunikáció és ötletelés, hogyan lehetne még jobbá, látványosabbá tenni egy-egy táncot.

Fontos, hogy a táncokat az egyéni képességekhez megfelelően alakítsuk, ehhez pedig tisztában kell lenni a táncosok tudásával, fejlődésével.

Mi a legnagyobb pozitív visszacsatolása a munkádnak?

Számomra mindig az a legnagyobb elismerés, ha a versenyen meg tudják csinálni azt az ugrást, amit százszor, ezerszer megcsináltak korábban az edzőteremben. Élesben annyira sok dologra kell figyelni, hiszen táncolnak közben, elfáradnak, izgulnak, de ha ott tökéletesen sikerül egy ugrás, az a csúcs.

Mindemellett pedig a legnagyobb öröm, ha várják, mikor lesz a következő edzés, örömmel jönnek be az óráimra.

Edzőink bemutatkoznak – Simonyi Kitty

Simonyi Kittyvel, a Piruett Tánc Stúdió vezetőjével beszélgettünk a vírushelyzetről, a háttérben zajló munkákról és a táncos összefogásokról.

Simonyi Kitty

A Piruett alapítása óta eltelt 13 évben nagyon sokat fejlődött az egyesület, a sikerek mellett pedig a szuper közösség, a jó hangulat vált a védjegyévé. Minek köszönhető ez?

Nagyon jó tanári teamünk van, a legtöbben évek óta mellettem vannak. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy vannak olyan saját nevelésű táncosaim, akik huszonévesen is aktív tagjai az egyesületnek, kitartanak mellettünk, mert valami olyan pluszt ad nekik ez a közösség, ami itt marasztalja őket, ezzel is példát mutatnak a felnövekvő generációnak.

Nem csak a Piruetten belül erős az összetartás, de más tánciskolákkal is szoros kapcsolatot ápolsz. Miért fontos ez?

Igyekszem azt közvetíteni a gyerekek felé, hogy mások nem az ellenségeink, hanem az ellenfeleink. És ez nagy különbség! A színpadról lejőve barátként tekintünk egymásra, ugyanúgy szurkolunk a soproniaknak, a pestieknek, bármely más tánciskola táncosainak, mint a mieinknek. Az évek alatt edzőként és pontozóbíróként a legtöbb kollegával jó szakmai kapcsolatot építettem ki, ennek köszönhető, hogy évek óta rendszeresen járunk közösen edzőtáborba, workshopokra, számos meghívásnak teszünk eleget.

Azt gondolom, hogy ez rengeteg pluszt ad a gyerekeknek: egyrészt beleláthatnak más edzők, más tánciskolák, táncosok munkájába is, ezáltal jobban meg tudják ítélni a saját értékeiket, és azt, hogy nálunk mit kapnak, milyen képzésben részesülhetnek. Másrészt valódi barátságok alakulnak ki, egy-egy közös program után sokat beszélgetnek egymással a lányok, a versenyeken is szívből drukkolnak egymásnak.

Egy egyedülálló koprodukció elkészítése is folyamatban van… Erről mit lehet tudni?

Három egyesület összefogott- és itt fontos kiemelni, hogy az ország három különböző végéből származó egyesületről beszélünk-, és együtt készülünk egy közös formációval, amit nemzetközi versenyeken szeretnénk majd indítani. Ez az összefogás nagyon jól példázza mindazt, amit a tánc jelent számunkra, azt, hogy nem számít, kik vagyunk és hol élünk, a tánc az összekötő kapocs, a közös nyelv, amin keresztül el tudjuk mesélni a történetünket.

Úgy tudom, készül egy más jellegű táncos összefogás is, kifejezetten az ünnepi időszak alkalmából…

Néhány napon belül erről is minden kiderül!

A vírus miatt át kellett térnetek az online oktatásra. Hogyan tudjátok motiválni a gyerekeket?

Hosszútávon borzasztó nehéz feladat ez, nincs konkrét cél, nem tudjuk mikor lesz verseny, fellépés, gálaműsor. A showtánc lényege az, hogy megmutassuk a közönségnek, amit tudunk; szükségünk van a fellépési lehetőségekre, ez a színpadi rutinunk egyik alappillére, ezek a közös élmények kovácsolják egységgé a csapatunkat.

Pedagógustársaimmal karöltve ezért hétről hétre új ötletek kitalálásán és megvalósításán dolgozunk: készítettünk online adventi naptárat, amit lelkesen bontogatnak a gyerekek, szeretik a különféle táncos kihívásokat is, a kisebbeknek pedig olyan koreográfiákat tanítunk, amiket plüssökkel, vagy párnával táncolva tudnak előadni, sőt, akár a szülőket is bevonva, ezzel is egy kis vidámságot csempészünk a mindennapjaikba. Táncos filmeket, online nézhető előadásokat ajánlunk, egy facebook játékra is beneveztünk, ahol egyesületi kitűzőt nyerhetünk, és karácsonyi ajándékkal is kedveskedünk a gyerekeknek. Megjelentünk a TikTokon is, a mai fiatalságnak most ez van a fókuszában, készítjük a videókat, és nagyon pozitívak a visszajelzések.

Szerencsére két olyan felkérés is érkezett az elmúlt időszakban, ami egy kis változatosságot csempészett a mindennapjainkba. A Neonhal zenekar legújabb videoklipjében szerepelhettünk, valamint a Selfie Time Debrecen meghívásának eleget téve egy szuper csapatépítő délutánt tölthettünk el a szelfimúzeumban. Mindkettőt nagyon élvezték a táncosok, rengeteget fotóztak, videóztak, mókáztak, ezúton is hálásan köszönjük a felkéréseket.

Egy ideje fantasztikus háttércsapattal dolgozom együtt Evelin és Maya személyében, ami szerintem meg is látszik a kommunikációnkon, megjelenésünkön. Igyekszünk közelebb kerülni a szülőkhöz, a gyerekekhez, hiszünk benne, hogy ez tényleg olyan pluszt ad az online edzések mellett, ami segít nekik kitartani és átvészelni ezt az időszakot. Havonta készítünk edzői interjúkat, hírlevelet, keressük a lehetőségeket, pályázati forrásokat, a színfalak mögött megállás nélkül azon fáradozunk, hogyan tudnánk színvonalasabbá és hatékonyabbá tenni az egyesület munkáját.

Edzői Team

Hogyan tudsz fejlődni, megújulni?

Sokan nem tudják, de főállásban a Derecskei Művészeti Iskolában dolgozom táncpedagógusként, ezért folyamatosan továbbképzésekre járok. Jelenleg a negyedik diplomámat csinálom, ráadásul egy wellness-fitness instruktori képzést is elkezdtünk az összes Piruettes tanárommal együtt. Hiszek az élethosszig tartó tanulásban, abban, hogy a megszerzett tudást az egyesület érdekében tudom kamatoztatni, a karantén alatt is sok neves oktatótól vettem online órákat. Szabadidőmben aerial jógázom, ahonnan szintén inspirálódom.

Mit kívánsz a tanítványaidnak az új évre?

Azt, hogy mindenki egészségesen átvészelje a pandémiát! Bízom benne, hogy minél hamarabb újra ki tudjuk nyitni a tánciskola kapuit és be tudjuk pótolni az elmaradt karácsonyi gálánkat, elkezdődik a versenyszezon és újra ott lehetünk, ahová tartozunk: a színpadon!

Csoportfotó

Edzőink bemutatkoznak – Háló Csenge

Csenge 4 éves kora óta a Piruett tagja, jelenleg is aktív táncos, mellette Berettyóújfaluban 2 csoportot, Debrecenben pedig 4 csoportot oktat.

Versenyzőként melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Amikor 10 éves koromban az akkori 7 fős csoportunkkal végignyertük a magyar bajnokságokat a Hőmérő című táncunkkal, majd kijutva a nemzetközi porondra először egy világkupát nyertünk meg Zágrábban, majd Pécsett a világbajnokságon másodikak lettünk.

Vegyészmérnöknek tanulsz az egyetemen, mellette pedig összesen 6 csoportot vezetsz. Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást, az edzést és a tanítást?

Igazából szerintem akkor lennék megőrülve, ha egyetem után hazamennék, és nem lenne semmi dolgom. Mivel ovis korom óta mindig edzésekkel telt a délutánom és folyamatosan be volt osztva az időm, ezt szoktam meg: szeretem, amikor pörgés van és tudom, hogy feladataim vannak. Könnyebben is megy az időbeosztás, ha tudom, hogy két órám van megtanulni, akkor nem húzom az időt mindenfélével, hanem megcsinálom, amit kell és jöhet a tánc! Ami ráadásul pihentet is, mert amikor már mindenféle tanulnivalóval tele van az agyam és elmegyek edzést tartani vagy edzeni, teljesen kitisztul a fejem, kikapcsolódok, feltöltődök.

Gyakorlatilag Kitty „gyerekeként” nőttél fel a Piruettben és lettél oktató mellette. Mennyire nehéz neki megfelelni?

Amikor kisebb voltam, két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor volt az, hogy nagyon nagy hatba veregetést kaptam tőle valamiért, viszont amikor ez megtörtént, akkor egy hétig kihúztam magam és dagadtam a büszkeségtől, mert akkor tudtam, éreztem, hogy mindent beleadtam, ami bennem rejlett. Kittynek sosem az eredmény számított: ha megnyertünk valamit, de mondjuk volt benne rontás, csak a bírók nem vették észre, azért nem kaptunk akkora dicséretet, mint amikor technikailag jól megcsináltuk, beleéltük magunkat és átadtuk a közönségnek, amit terveztünk. Ha kihoztuk magunkból a maximumot, akkor az elismerése mindig eszméletlen érzés volt.

Pályafutásom során sosem azért küzdöttem, hogy minél több érmem lógjon a falon, hanem azért, hogy megcsináljam úgy a táncot, hogy jó legyen, egyedül, vagy együtt azzal a 6, vagy 23 emberrel, akikkel formációban vagyunk. Ezt a szemléletet adta és adja át Kitty a tanítványainak folyamatosan és én is ezt igyekszem közvetíteni nekik.

Mióta tanár vagyok, sokkal közvetlenebb a viszonyunk, rengetegszer megdicsér, és ez mindig nagyon jólesik.

Melyik koreográfiádra vagy a legbüszkébb?

A legelső koreo, amit egyedül csináltam (persze még sok-sok segítséggel, jó tanáccsal Kitty részéről), egy karácsonyi gálára készült: flamingók voltak a kicsik. Rengeteget dolgoztam rajta, remekül sikerült és ez nagyon meghatározó élmény volt nekem. A koreográfiák kitalálása azóta is ez egyik legkedvesebb része a munkámnak, amikor pedig megtanítom a gyerekeknek és meg tudják csinálni, ráadásul mindenki élvezi, az a legnagyobb élmény számomra.

Flamingók tánca

A tavaszi karanténhoz hasonlóan most ismét online órákat tartasz. Mennyire nehéz feladat ez?

Az első hullám annyiban volt nehezebb, hogy nem tudtuk még milyen felületen dolgozzunk, mikor közvetítsük az órákat, milyen feladatokat lehet szűk térben is elvégezni. Rengeteg edzői megbeszélésünk volt ezek kapcsán, és úgy gondolom, hogy most a második hullám alatt már rutinosan várjuk a gyerekeket a képernyők előtt.

Nagyon szeretem, amikor képeket küldenek a szülők, vagy a gyerekek például egy spárgáról, hídról, ilyenkor látom, hogy fejlődnek. Amikor a tavaszi karanténról visszatértünk a terembe, látszott a gyerekeken, hogy dolgoztak, és megvan az a tudás és állóképesség, aminek meg kellett lennie. Most a második hullámban is igyekszünk kihozni a maximumot a helyzetből, szerencsére a szülők is segítenek, támogatnak minket.

Reméljük minél hamarabb személyesen is találkozhatunk a gyerekekkel, nagyon hiányoznak nekünk!

Gyerekek gyűrűjében

Közelgő események

 Facebook bejegyzéseink