A Piruett Tánc Stúdió akrobatika tanára vagyok, és kétgyermekes édesanya. A tornával már 3 éves koromban megismerkedtem, ugyanis egy óvodai válogatón bekerültem Kovácsné Laurinyecz Júlia csapatába. A szertorna órák kiegészültek balett és atlétika órákkal, illetve minden évben hazai és külföldi edzőtáborokkal segítették felkészüléseinket. 10 évig jártam szertornára és versenyeztem városi, megyei, országos versenyeken. A torna befejezése után 1 évig modern táncra jártam, majd sportágat váltottam. A középiskolában az atlétika irányába fordultam, először futóként, majd rúdugróként találtam meg az igényeimnek megfelelő sportot. Nagy Miklós tréner segítségével az atlétika sportágat 5 évig űztem versenyszerűen. Az országban az első rúdugró nők között voltam. A sport mellett természetesen a tanulás is fontos volt az életemben. Középfokú gépész szakma megszerzése után, szociológia és szociálpolitika szakokon végeztem a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán.

A Piruett Tánc Stúdióba 2007 őszén kerültem. Simonyi Kitty vezetőedző kért fel az akrobatika oktatására. Azóta is tanítom a gyermek illetve felnőtt csoportokat az akrobatika, gimnasztika rejtelmeire, és figyelek a versenyzők erőnlétének megtartására és fokozására.

A Magyar Diáksport Szövetség szervezésében 2010. évben elvégeztem egy versenybírói képzést, így rendszeresen veszek részt tornaversenyeken bíróként.

2011. évben egy verseny évad erejéig visszaálltam versenyezni showtánc kiscsoport kategóriába, mellyel magyar bajnokságot nyertünk, és a Győri Balett Különdíját is kiérdemeltük. Európa Bajnokságon előkelő 4. helyezést értünk el, Világbajnokságon pedig 10. helyezést szereztük meg.

2012. évben érdemes sporttáncos kitüntető címet kaptam a Magyar Divat-és Sporttánc Szövetségtől. Megszereztem 2013. évben a fitnesz-oktatói képesítést is.

Szerencsére minden évben egyre több gyermek érdeklődik az akrobatika iránt, a tánciskolák, sportegyesületek felismerték, hogy szükség van a minél szélesebb körű megismertetésére, így már több egyesületnél is tanítom a számomra nagyon kedves mozgásformát.

Az iskoláskorúakat ismertetem meg először az akrobatikával, szeretem látni a kisebb gyerekeknél, a gyors fejlődést, a mosolyt az arcukon, ha valamilyen elemet sikerül megcsinálniuk, hiszen a Piruettnél a „nem” szó nem létezik, csak az, hogy megpróbálom. Az idősebb tanítványok hamarabb értik meg a feladatokat, és nem csak megcsinálják, de a helyes kivitelezésre is odafigyelnek. Egy-egy táncversenyen jó látni az elégedettségüket az arcukon, ahogy sikeresen megugranak egy nehezebb akrobatikai elemet. Ilyenkor együtt tudunk örülni a sikernek, hiszen ezért dolgoztunk ennyit!