Szilágyi Zsófi 2013-ban versenyzőként került a Piruetthez, 2018 januárja óta pedig a balmazújvárosi csoportokat vezeti.


Váratlanul jött a felkérés, hogy vedd át a balmazújvárosi csoportokat. Mennyire könnyen rázódtál bele a tanításba?
Az elején nehéz volt az átállás, hogy hirtelen versenyzőből tanár lettem, de úgy érzem, időközben felnőttem a feladathoz. Természetesen sok segítséget kaptam Kittytől, és elvégeztem egy moderntánc oktatói képzést, hogy szakmailag is megálljam a helyem tánctanárként, jelenleg pedig wellness-fitness instruktor képzésre járunk a Piruettes tanári karral.


Milyen csoportjaid vannak Balmazújvároson?
Van egy kisiskolás és egy nagyobb iskolás csoportom. A kicsikkel még óvodásként indultunk, csak időközben megnőttek. :) Mi még nem járunk versenyekre, Újvároson szoktak fellépni a lányok különféle rendezvényeken, valamint félévkor és év végén a Piruettes gálán is részt veszünk. Bár a covid miatti online oktatás jelentősen megnehezítette a közösség építését, mindkét csoportban van egy „kemény mag”, akik lassan másfél-két éve együtt vannak és nagyon sokat fejlődtek. Lehet, hogy velük hamarosan elmegyünk majd egy-egy kisebb versenyre is.


Izgulsz értük, amikor fellépnek?
Nagyon! Sokkal jobban, mint saját magamért tenném. Ha gálán vagyunk, és én is táncolok, akkor is csak az jár az eszemben, hogy a saját táncomon legyek túl hamar, és rohanhassak a csapatomhoz, hogy még nézzünk át egy elemet, igazítsunk ruhát, tegyünk fel rúzst… Nekem ilyen szempontból könnyű dolgom van, hogy csak egy csapatom van és a fellépések alkalmával száz százalékban rájuk tudok koncentrálni.


Van kedvenc koreográfiád?
Két kedvencem is van, az egyik a téma miatt: amikor a musicaleket táncoltuk, akkor a gyerekkori kedvenc filmemet, a High School Musicalt választottam ki a lányoknak. Én nyilván nagyon szerettem, és a gyerekek is élvezték, viszont fura volt, hogy ők ezt a filmet már nem nagyon ismerték, ezért kiadtam házi feladatnak, hogy nézzék meg. A másik kedves koreográfiám az Aladdinban volt, a lányok imádták a táncot és a ruhájukat is: sötét dresszben voltak, szép csillogós szoknyával.


Mit szeretsz legjobban a tanításban?
A tanítás rengeteg szeretetet adott nekem a gyerekek és a szülők részéről is. Fellépések után odajönnek megköszönni a munkámat, képeket, videókat küldenek, ha valami olyat csinál a gyerek, ami addig nem ment, de otthon addig gyakorolta, amíg végül sikerült neki.
Volt egy kislány, aki egyik órán sírva ment ki az anyukájához, hogy ő abba akarja hagyni, mert nem boldogult az egyik elemmel, amit gyakoroltunk. Az anyukája biztatta, hogy már nagyon sok olyan volt, amit nem tudott elsőre megcsinálni, de azóta már tud, mert edzésen begyakoroltuk. Ez a kislány aztán visszajött az órára és nagyjából egy hónappal később azt az egy elemet csinálta egy egész órán át, mert annyira meg akarta mutatni, hogy sikerült neki. Az ilyen pillanatokat szeretem a legjobban, amikor látom, hogy fejlődnek, sikerélményük van, és egyre ügyesebbek lesznek.


Lassan vége a tanévnek. Milyen terveitek vannak még?

Egészen múlt szombatig a flashmobra készültünk, és ugyan még a nagy nap előtti edzésen is voltak olyan részek, amik nem mentek annyira jól, szuper érzés volt látni, hogy a flashmobon a legjobbat hozták ki magukból, nagyon ügyesek voltak. Június végéig tartok még edzéseket, igyekszünk bepótolni a covid miatti kiesést, gyakorolni, fejlődni még egy kicsit, hogy aztán szeptembertől újult erővel vágjunk bele egy remélhetőleg zökkenőmentesebb tanévbe!