Szőke Szonja gyógytornász február óta dolgozik együtt a Piruett táncosaival, kollégájával elvégezték versenyzőink állapotfelmérését, csoportos foglalkozásokat iktattak a táncosok edzésrendjébe és szükség esetén egyéni foglalkozásokra is sor került.
Régebben más volt a gyógytorna megítélése, sokan nem is hallottak róla, vagy maximum annyit, hogy sérülések után a rehabilitáció során alkalmazzák. Ma viszont gyakorlatilag kimondható, hogy minden embernek szüksége lenne a gyógytornára.
Bizony, még a gyógytornászoknak is szüksége lenne gyógytornára! Nincs olyan ember, akinél ne találnánk valami fiziológiástól eltérő dolgot, persze nyilván vannak különbségek ember és ember, illetve a patológiás eltérések száma és mértéke között is. Mostanában én azt látom, hogy az emberek kezdik megérteni, hogy mi is az a gyógytorna és egyre inkább előtérbe kerül a prevenciós szerepe is.
A Piruett táncosaival miben áll a közös munkátok?
Az intenzív sportnál, versenysportnál -bármelyik sportágról is legyen szó-, a sportspecifikus mozgások hatására (például amikor valaki repetitíven egyoldalúan dolgozik), kialakulnak olyan részek, melyek túl mobilisak, és olyanok is, amik nem, ennek hatására pedig könnyen felborulhat az izomegyensúly.
Első körben tehát egy általános állapotfelméréssel kezdtünk: minden versenyzőt egyesével felmértünk és kategóriákba soroltuk őket, hogy ennek alapján a lehető legcélzottabban kezdhessük meg a közös munkát.
Mit tapasztaltatok a felmérés során?
Sajnos várható volt, hogy a gyerekek nem lesznek 100%-os állapotban, arra viszont mi sem gondoltunk, hogy ilyen nagy számban lesz szükség állapotjavító célzattal a gyógytornára: rossz a tartásuk, a gerincük, jelen van a lúdtalp és az X-láb is.
Korspecifikus problémák ezek sajnos, hiszen az óvodás gyerek mászókázik, ugrál, szaladgál egész nap, majd amikor 6-7 éves korában beül az iskolapadba, a gerincgörbületei borzasztóan megsínylik ezt a reggeltől délutánig tartó egy helyben ülést. A legnagyobb probléma pedig a mozgások eloszlásával van: alaphelyzet a passzív, ülő életmód, majd az edzésen hirtelen jön egy excesszív terhelés, majd otthon megint üldögél, mert házi feladatot ír.
Félreértés ne essék, természetesen még mindig jobb, ha sportol valamit a gyermek , mintha semmit nem csinálna!
A gyerekek mennyire értik, vagy érzik azt, hogy szükségük van a gyógytornára?
Az elején látszott rajtuk, hogy kevésbé volt kedvük még egy plusz órához, ezért a közös munka során igyekeztem oldottabb hangulatot teremteni, viccesre vettem a figurát, a gyakorlatokat is elneveztem büdös bogárnak például, meg kisrepülőnek, és úgy láttam, hogy ebben a mókás környezetben sikerült feloldódniuk.
Ráadásul egyre jobban élvezték, amikor már a nehezebb gyakorlatokat is könnyedén sikerült megcsinálniuk. Az utolsó alkalmaknál jóval a középhaladó fölötti kategóriába eső gyakorlatokat is el tudtak végezni. Látszik, hogy mennyire jó alapokat, képzést kaptak itt a Piruettben, hiszen nagyon könnyen tanulnak, fegyelmezettek és hihetetlenül gyorsan fejlődnek.
Mire elég a heti egy alkalom?
Természetesen az lenne a legideálisabb, ha a foglalkozás mellett az otthonra kiadott gyakorlatokat is megcsinálnák, amit persze nagyban befolyásol a szülői ráhatás is. Szerencsére a szülők többségéről elmondható, hogy komolyan veszik a gyógytornát és nagyon örülnek ennek a lehetőségnek. Akadnak, akik egyéni foglalkozásra is bejelentkeztek és sokat kérdeznek, én pedig mindig szívesen válaszolok, segítek.
Az augusztus végi edzőtáborban elkészült a gyerekek visszamérése. Milyen eredmények születtek?
A visszamérések megmutatták, hogy azok a gyerekek, akik a nyári szünetben is végezték a gyógytorna gyakorlatokat, közel 100%-os állapotba hozták magukat mostanra. A kisebbeknél nagyban függött a szülők közreműködésén is, hogy rendszeresen végezze a gyermek otthon is a tornát. Elmondható, hogy a nagyobbak közül sokan önszántukból vették a fáradtságot a tornára. Ezek a táncosok most fájdalommentesen kezdhetik meg a szezont.
Összességében azt látjuk, hogy a csoport általános állapota rengeteget javult a fél évvel ezelőtti mérésekhez képest, de nagy út áll még előttünk ahhoz, hogy kimondhassuk: a lányok alacsony sérülésrizikóval vághatnak bele az új szezonba. Szeptembertől éppen ezért folytatjuk az állapotjavító munkát a táncosokkal és lassan, de biztosan haladunk a prevenciós célzatú gyógytorna felé!