Tóth Andi 10 éve a Piruett oktatója, jelenleg a püspökladányi óvodás és iskolás csoportokat vezeti.
Milyen sportmúlttal rendelkezel?
Ameddig csak vissza tudok emlékezni, az életemnek mindig része volt a tánc és remélem, hogy mindig is az lesz. Hatévesen Vollay Enikőnél kezdtem tornázni, később kerültem csak a Piruettbe. A versenyzői pályafutásomat már itt fejeztem be 2010-ben, ekkor részesültem Érdemes Sporttáncos kitüntetésben a felnőtt csoporttal.
Hogyan lettél versenyzőből edző?
Amikor abbahagytam a versenyzést, Kitty felkért, hogy foglalkozzak ovisokkal. Bár tudatosan sosem készültem rá, mégis abszolút szerelemmé vált számomra a tánctanítás. Szeretem a gyerekeket, szeretek nyüzsögni, ötletelni, kreatívkodni, táncokon, koreográfiákon agyalok napközben is. Ha beugrik egy ötlet, alig várom, hogy kipróbálhassam a teremben.
Mi a legjobb dolog a tánctanításban?
A tanítványok pozitív visszajelzése mindig jólesik! Annak örülök a legjobban, ha a gyerekek szeretik az órákat és jól érzik magukat, és akkor vagyok a legszomorúbb, amikor nem tetszik nekik. Sajnos ez is benne van a pakliban, ez hagyja bennem a legmélyebb nyomokat, de igyekszem folyamatosan fejlődni.
Mennyire kapsz szabad kezet a tanításban?
A módszerem alapja az, amit Kittytől tanultam. Megpróbáltam minél több dolgot magamba szívni abból, ahogy ő foglalkozott velünk, a tanmenetét, a gondolkodását, ugyanakkor számos más hatás is ért az életemben: a sok kurzus, workshop, amin részt vettem, nyilván formálja a saját tanítási stílusomat.
És mi a helyzet a koreográfiákkal?
A tanév során általában kapunk egy témát, de annak a kidolgozása már a mi feladatunk: a koreográfia és a zeneválasztás is ránk van bízva. Egyik legkedvesebb darabom az Ariel volt, ezt 2017-ben az első gálánkon adtuk elő és nagy sikere volt mind a táncosok, mind a nézők körében.
A Piruett Tánc Stúdió sorra nyeri a hazai és nemzetközi versenyeket. Szerinted mi a siker titka?
Érződik, hogy Kitty éjt-nappallá téve az egyesületért dolgozik, mindent kitalál és eltervez évekre előre, mindig van valami a fejében és ez viszi előre az egyesületet. Nem csak úgy napról napra élünk, van előttünk perspektíva. Amikor én voltam gyerek, mi nem ilyen körülmények között edzettünk, nem voltak ilyen lehetőségeink.
A Piruettben van mindenféle kiegészítő kurzus, tábor, meg van teremtve az alapja a fejlődésnek, a gálákra mindannyian együtt készülünk. Ha én most lennék gyerek, azt érezném, hogy itt tartozom valahová.
A kislányod nemrég múlt féléves. Ő is a Piruettben fog táncolni?
Nagyon remélem!