Bandi „bácsi” 13 éve, a Piruett megalakulása óta erősíti az edzői gárdát és tanítja a gyerekeket az akrobatika rejtelmeire.

Az akrobatika a showtánc egyik alappillére, manapság már nem lehet színvonalas koreográfiát készíteni komoly akrobatikai elemek nélkül. Mennyire szeretik a gyerekek a táncnak ezt a részét?

Madarász András

Kis túlzással állíthatom, hogy az akrobatikát mindenki szereti! Nálam mindig egy kicsit kötetlenebb az edzés, nem is tudom megkövetelni, hogy egész órán folyamatosan dolgozzanak. A gyakorlás során az ugrásokba ugyanis minden erőt bele kell adni, éppen ezért maximum 3-4 ugrást tudnak megcsinálni egy sorozatban, utána hagyni kell őket pihenni, más jellegű feladatot kell adni. Ha elfárad az izomzat, akkor szétesik a mozgás és könnyen rögzülhet egy rossz lábtartás, kartartás, rossz irányú elugrás, amit később már nagyon nehéz kijavítani.

Van olyan elem, amit minden gyerek meg akar tanulni?

A legtöbben a hátra flicket, vagy a hátraszaltót szeretnék elsajátítani, ezek nagyon látványos ugrások. Én mindig el szoktam mondani nekik, hogy ez az egyik legbiztonságosabb ugrás, épp azért, mert hátrafele történik, hátrahajtja a fejét és mindent lát: látja, hogy hova tegye a kezét, hova kell érkezni, csak sokan a szemüket is összeszorítják közben és ezért szoktak félni tőle az elején. De mikor már ráéreznek, és tudják, hogy mire kell figyelni, akkor rájönnek ők is, hogy ez egy viszonylag könnyű ugrás.

Bárki képes lehet megtanulni bármilyen ugrást?

Tulajdonképpen igen, csak van, akinek több időre van szüksége. Egy-egy ugrásnál általában 10-12 dologra kell figyelni. Fokozatosan építjük fel az ugrásokat, először megtanulunk 1-2 dolgot belőle, aztán amikor az már készségszinten rögzül, akkor tudunk már más dologra is figyelni és továbbmenni a következő pár részletre, és így tovább, amíg össze nem áll az egész mozdulatsor.

Hogyan áll össze egy tánc? A koreográfia idomul az akrobatikai tudáshoz, vagy az akrobatika dolgozik alá a koreográfiának?

Nagyon jól működik a Piruettben a képzési rendszer, hiszen mire odakerülnek hozzám a gyerekek, általában már tudnak hidazni, cigánykerekezni, ismerik az akrobatika alapjait, nekem igazából ugrani kell megtanítani őket.

Napi szintű kapcsolatban vagyunk az edzőkkel, gyakran megnézzük egymás óráit, vagy videókat küldünk róla, és megbeszéljük, hogy ki mit szeretne látni a koreográfiában. Folyamatos a kommunikáció és ötletelés, hogyan lehetne még jobbá, látványosabbá tenni egy-egy táncot.

Fontos, hogy a táncokat az egyéni képességekhez megfelelően alakítsuk, ehhez pedig tisztában kell lenni a táncosok tudásával, fejlődésével.

Mi a legnagyobb pozitív visszacsatolása a munkádnak?

Számomra mindig az a legnagyobb elismerés, ha a versenyen meg tudják csinálni azt az ugrást, amit százszor, ezerszer megcsináltak korábban az edzőteremben. Élesben annyira sok dologra kell figyelni, hiszen táncolnak közben, elfáradnak, izgulnak, de ha ott tökéletesen sikerül egy ugrás, az a csúcs.

Mindemellett pedig a legnagyobb öröm, ha várják, mikor lesz a következő edzés, örömmel jönnek be az óráimra.