Tag Archive for: edző

Bejegyzés

Edzőink bemutatkoznak – Ötvös Eszter

Ötvös Eszter új oktató a Piruettnél, bár sok tanárunkhoz hasonlóan ő is óvodás kora óta tagja az egyesületnek.

Milyen táncos múltad van?

Óvodás koromban kezdtem el Kittynél táncolni Berettyóújfaluban, és a Piruett színeiben versenyeztem egészen 18 éves koromig. Érettségi után elvégeztem egy két éves színházi táncos képzést, tavaly pedig sikeresen felvételiztem a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető szakára.

Hogyan kerültél most vissza a Piruetthez?

Amikor a táncművészetis felvételimre készültem, akkor kerestem meg újra Kittyt, bejártam hozzá edzésekre tanulni, tapasztalni. Később pedig már ő kért meg rá, hogy tartsak pár órát a Junior csoportnak, kicsit továbbadva azokat a dolgokat, amiket az egyetemen tanulok. Azt hiszem bevált az együttműködésünk, hiszen ebben a tanévben hivatalosan is a Piruett oktatója lettem.

Melyik csoportokat vezeted, és mit tanítasz majd nekik?

Berettyóújfaluban az iskolásokat, Hajdúszoboszlón az óvodásokat és az iskolásokat is tanítom majd, velük az alapokat kezdjük el, Debrecenben pedig a Power csoportot fogom részben én vinni, ahol elsősorban art jazzt fogok tanítani, és kicsit fejleszteni, csiszolni a tudásukat.

Elkezdtél már koreográfiákon gondolkodni?

Ötleteim vannak, régóta motoszkálnak a fejemben olyan mozdulatok, amiket majd szeretnék egy csoporttal előadni, de még korai erről beszélni. Most az a fontos, hogy összecsiszolódjunk a gyerekekkel és elkezdjük a közös munkát! 

Edzőink bemutatkoznak – Rácz Niki

Rácz Nikivel, a derecskei óvodás csoportunk vezetőjével beszélgettünk:

Milyen táncos múltad van?

Gyerekkorom óta táncolok, Kitty „kezei közé” pedig 10 évvel ezelőtt kerültem a Derecskei Bocskai István Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Miután ott végeztem, továbbra is látogattam Kitty óráit, majd egy kis szünet következett, de most szeptembertől én is újra el fogok járni táncolni, Simon Reni óráit szívesen kipróbálnám.

Mióta tanítasz?

4 éve tanítom én a kicsiket a Derecskei Mese-vár Óvodában, egyébként kozmetikus, fodrász és Animi lélek kozmetikus is vagyok. Sajnos a tavalyi tanévben csak szeptember-októberben tudtam megtartani a foglalkozásokat, utána a szabályok értelmében megszűntek az ilyen jellegű óvodás órák. De most új tanév kezdődik, remélhetőleg már korlátozások nélkül!

Mit tanulnak nálad a kicsik?

Balett alapokat, gimnasztikát, nyújtást, fejlesztjük az állóképességet, mozgáskoordinációt, mindezt persze rendkívül játékosan, és tudatosan tanítom a gyermekeknek, hogy használják a testüket, hogyan mozogjanak a különböző stílusú zenékre. Jó érzés megszerettetni velük a táncot, és örülök, hogy sokan az óvoda után is folytatják. 2-3 év után én úgy adom tovább a csemetéket a Művészeti Iskolába, hogy biztos alapokkal rendelkeznek.

Mikor kezdődik újra a munka?

Szeptember 8-án, szerdán lesz az első alkalom az óvodában. Szerencsére sokan jelentkeztek már eddig is, jönnek olyanok is, akiknek a nagyobb testvérét már tanítottam. Én már nagyon várom a kicsiket, és bízom benne, hogy ezt a tanévet zökkenőmentesen végig tudjuk vinni!

Láthatják-e valahol a szülők, hogy mit tanultak a gyerekek?

Volt már, hogy a Művészeti Iskola félévi gálájára felkészítettem az ovisokat, két éve sikerült bemutatnunk egy kis hawaii táncot a szülőknek az iskolai tornateremben, aztán a pandémia közbeszólt. Amikor tudunk, akkor összehozunk egy kis fellépést, hogy a szülők is lássák, mit tanultunk.

Edzőink bemutatkoznak – Simon Renáta

Simon Reni táncművész a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában tanult klasszikus balettet, később pedig a kortárs és improvizációs technikákat sajátította el magas fokon külföldi tanulmányai és munkássága során. Tagja volt többek között a Győri Balett Társulatának, a Svéd Királyi Balettnek, majd hazaköltözve a Frenák Pál Társulatnak.
A Mozdulj a lelkedből! program megalkotója, melynek során önismereti mozgásos foglalkozásokat tart, ahol a buddhizmus, jóga és önismeret terén szerzett tudását és tapasztalatait ötvözi a mozgással, mindemellett Debrecenben, Miskolcon és Nyíregyházán is bohócdoktorkodik.


Hogyan kerültél kapcsolatba a Piruett Tánc Stúdióval?
Kittyvel még versenyző korunkban ismerkedtünk meg, és azóta is fél szemmel nyomon követjük egymás munkásságát. Amikor Debrecenbe költöztem, megkeresett, hogy tartsak egy egynapos kurzust a versenyzőinek, ami nagyon jól sikerült, majd a nyári tánctáborba is elhívott, ahol szintén örömmel vettem részt. Ebben a tanévben pedig már belefolytam a csoport munkájába is, a mostani modern kortárs koreográfiát is közösen készítettük el.


Innen tényleg már csak egy lépés volt a vendégtanári felkérés. Könnyen igent mondtál?
Számomra mindig nagyon fontos szempont egy munkánál, hogy a vezető milyen, és persze a tanítványok is. A Piruettnél magas a színvonal és nekem nagyon szimpatikus az is, hogy Kitty folyamatosan hív vendégtanárokat, hogy fejlődjenek a tanítványok. Sok helyen még mindig nagyon zártan, egysíkúan folyik az oktatás…
Másrészt pedig látom, hogy Kittynek ez az élete, és én szeretem, ha valaki valamit ekkora szenvedéllyel és hévvel csinál, mert ez a tanítványokra is hasonló hatással van.


Mivel fog általad színesedni a Piruett képzése?
Modern és kortárs szemléletet és elemeket fogok behozni, új földtechnikai és forgástechnikai mozdulatokat, gyakorlatokat tanulunk majd, és igyekszem a meglévő mozdulatokat csiszolni, letisztázni. Úgy érzem, egyik erősségem, hogy látom a táncot: látom, ha nem őszinte egy mozdulat, hiába olyan, mintha az lenne, mégsem az igazi. Ezeknek a tökéletesítésén is dolgozunk majd a táncosokkal.
Bár eddig még csak egy csoportot vittünk közösen Kittyvel, úgy tűnik, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni és ez mindkettőnket inspirál.


Milyen tanárnak tartod magad?
Szerintem nagyon könnyű velem jóban lenni, igyekszem mindenkihez megtalálni az utat, 120%-ot nyújtani az óráimon, velük együtt csúszni-mászni a földön, megmutatni kismilliószor is a gyakorlatot, ha szükséges, mert azt gondolom, hogy ha elmagyarázok valamit és a tanítvány nem tudja megcsinálni, akkor az inkább az én hibám, hiszen nem sikerült úgy elmondanom neki, hogy megértse.
Ha viszont azért nem tudja megcsinálni, mert nem figyelt oda rám, azzal rátapintott a gyenge pontomra. Az improvizációs gyakorlatok során nagy a szabadság és azt meg is tudom adni, viszont a balett elemeknél, illetve amikor technikai dolgokról van szó, akkor szigorú vagyok és megkövetelem a figyelmet.


Én mindent át szeretnék adni a tanítványoknak. Nem az a tanár vagyok, aki attól retteg, hogy nehogy jobb legyen nála egy tanítvány; nekem pont az a célom, hogy bátran nőjön engem túl, aztán majd tanítson engem ő. Ennek érdekében megteszek mindent az óráimon és a tanítványok érzik ezt.

Edzőink bemutatkoznak – Szőke Szonja

Szőke Szonja gyógytornász február óta dolgozik együtt a Piruett táncosaival, kollégájával elvégezték versenyzőink állapotfelmérését, csoportos foglalkozásokat iktattak a táncosok edzésrendjébe és szükség esetén egyéni foglalkozásokra is sor került.


Régebben más volt a gyógytorna megítélése, sokan nem is hallottak róla, vagy maximum annyit, hogy sérülések után a rehabilitáció során alkalmazzák. Ma viszont gyakorlatilag kimondható, hogy minden embernek szüksége lenne a gyógytornára.
Bizony, még a gyógytornászoknak is szüksége lenne gyógytornára! Nincs olyan ember, akinél ne találnánk valami fiziológiástól eltérő dolgot, persze nyilván vannak különbségek ember és ember, illetve a patológiás eltérések száma és mértéke között is. Mostanában én azt látom, hogy az emberek kezdik megérteni, hogy mi is az a gyógytorna és egyre inkább előtérbe kerül a prevenciós szerepe is.


A Piruett táncosaival miben áll a közös munkátok?
Az intenzív sportnál, versenysportnál -bármelyik sportágról is legyen szó-, a sportspecifikus mozgások hatására (például amikor valaki repetitíven egyoldalúan dolgozik), kialakulnak olyan részek, melyek túl mobilisak, és olyanok is, amik nem, ennek hatására pedig könnyen felborulhat az izomegyensúly.


Első körben tehát egy általános állapotfelméréssel kezdtünk: minden versenyzőt egyesével felmértünk és kategóriákba soroltuk őket, hogy ennek alapján a lehető legcélzottabban kezdhessük meg a közös munkát.


Mit tapasztaltatok a felmérés során?
Sajnos várható volt, hogy a gyerekek nem lesznek 100%-os állapotban, arra viszont mi sem gondoltunk, hogy ilyen nagy számban lesz szükség állapotjavító célzattal a gyógytornára: rossz a tartásuk, a gerincük, jelen van a lúdtalp és az X-láb is.


Korspecifikus problémák ezek sajnos, hiszen az óvodás gyerek mászókázik, ugrál, szaladgál egész nap, majd amikor 6-7 éves korában beül az iskolapadba, a gerincgörbületei borzasztóan megsínylik ezt a reggeltől délutánig tartó egy helyben ülést. A legnagyobb probléma pedig a mozgások eloszlásával van: alaphelyzet a passzív, ülő életmód, majd az edzésen hirtelen jön egy excesszív terhelés, majd otthon megint üldögél, mert házi feladatot ír.


Félreértés ne essék, természetesen még mindig jobb, ha sportol valamit a gyermek , mintha semmit nem csinálna!


A gyerekek mennyire értik, vagy érzik azt, hogy szükségük van a gyógytornára?
Az elején látszott rajtuk, hogy kevésbé volt kedvük még egy plusz órához, ezért a közös munka során igyekeztem oldottabb hangulatot teremteni, viccesre vettem a figurát, a gyakorlatokat is elneveztem büdös bogárnak például, meg kisrepülőnek, és úgy láttam, hogy ebben a mókás környezetben sikerült feloldódniuk.


Ráadásul egyre jobban élvezték, amikor már a nehezebb gyakorlatokat is könnyedén sikerült megcsinálniuk. Az utolsó alkalmaknál jóval a középhaladó fölötti kategóriába eső gyakorlatokat is el tudtak végezni. Látszik, hogy mennyire jó alapokat, képzést kaptak itt a Piruettben, hiszen nagyon könnyen tanulnak, fegyelmezettek és hihetetlenül gyorsan fejlődnek.


Mire elég a heti egy alkalom?
Természetesen az lenne a legideálisabb, ha a foglalkozás mellett az otthonra kiadott gyakorlatokat is megcsinálnák, amit persze nagyban befolyásol a szülői ráhatás is. Szerencsére a szülők többségéről elmondható, hogy komolyan veszik a gyógytornát és nagyon örülnek ennek a lehetőségnek. Akadnak, akik egyéni foglalkozásra is bejelentkeztek és sokat kérdeznek, én pedig mindig szívesen válaszolok, segítek.


Az augusztus végi edzőtáborban elkészült a gyerekek visszamérése. Milyen eredmények születtek?
A visszamérések megmutatták, hogy azok a gyerekek, akik a nyári szünetben is végezték a gyógytorna gyakorlatokat, közel 100%-os állapotba hozták magukat mostanra. A kisebbeknél nagyban függött a szülők közreműködésén is, hogy rendszeresen végezze a gyermek otthon is a tornát. Elmondható, hogy a nagyobbak közül sokan önszántukból vették a fáradtságot a tornára. Ezek a táncosok most fájdalommentesen kezdhetik meg a szezont.


Összességében azt látjuk, hogy a csoport általános állapota rengeteget javult a fél évvel ezelőtti mérésekhez képest, de nagy út áll még előttünk ahhoz, hogy kimondhassuk: a lányok alacsony sérülésrizikóval vághatnak bele az új szezonba. Szeptembertől éppen ezért folytatjuk az állapotjavító munkát a táncosokkal és lassan, de biztosan haladunk a prevenciós célzatú gyógytorna felé!

Edzőink bemutatkoznak – Szilágyi Zsófia

Szilágyi Zsófi 2013-ban versenyzőként került a Piruetthez, 2018 januárja óta pedig a balmazújvárosi csoportokat vezeti.


Váratlanul jött a felkérés, hogy vedd át a balmazújvárosi csoportokat. Mennyire könnyen rázódtál bele a tanításba?
Az elején nehéz volt az átállás, hogy hirtelen versenyzőből tanár lettem, de úgy érzem, időközben felnőttem a feladathoz. Természetesen sok segítséget kaptam Kittytől, és elvégeztem egy moderntánc oktatói képzést, hogy szakmailag is megálljam a helyem tánctanárként, jelenleg pedig wellness-fitness instruktor képzésre járunk a Piruettes tanári karral.


Milyen csoportjaid vannak Balmazújvároson?
Van egy kisiskolás és egy nagyobb iskolás csoportom. A kicsikkel még óvodásként indultunk, csak időközben megnőttek. 🙂 Mi még nem járunk versenyekre, Újvároson szoktak fellépni a lányok különféle rendezvényeken, valamint félévkor és év végén a Piruettes gálán is részt veszünk. Bár a covid miatti online oktatás jelentősen megnehezítette a közösség építését, mindkét csoportban van egy „kemény mag”, akik lassan másfél-két éve együtt vannak és nagyon sokat fejlődtek. Lehet, hogy velük hamarosan elmegyünk majd egy-egy kisebb versenyre is.


Izgulsz értük, amikor fellépnek?
Nagyon! Sokkal jobban, mint saját magamért tenném. Ha gálán vagyunk, és én is táncolok, akkor is csak az jár az eszemben, hogy a saját táncomon legyek túl hamar, és rohanhassak a csapatomhoz, hogy még nézzünk át egy elemet, igazítsunk ruhát, tegyünk fel rúzst… Nekem ilyen szempontból könnyű dolgom van, hogy csak egy csapatom van és a fellépések alkalmával száz százalékban rájuk tudok koncentrálni.


Van kedvenc koreográfiád?
Két kedvencem is van, az egyik a téma miatt: amikor a musicaleket táncoltuk, akkor a gyerekkori kedvenc filmemet, a High School Musicalt választottam ki a lányoknak. Én nyilván nagyon szerettem, és a gyerekek is élvezték, viszont fura volt, hogy ők ezt a filmet már nem nagyon ismerték, ezért kiadtam házi feladatnak, hogy nézzék meg. A másik kedves koreográfiám az Aladdinban volt, a lányok imádták a táncot és a ruhájukat is: sötét dresszben voltak, szép csillogós szoknyával.


Mit szeretsz legjobban a tanításban?
A tanítás rengeteg szeretetet adott nekem a gyerekek és a szülők részéről is. Fellépések után odajönnek megköszönni a munkámat, képeket, videókat küldenek, ha valami olyat csinál a gyerek, ami addig nem ment, de otthon addig gyakorolta, amíg végül sikerült neki.
Volt egy kislány, aki egyik órán sírva ment ki az anyukájához, hogy ő abba akarja hagyni, mert nem boldogult az egyik elemmel, amit gyakoroltunk. Az anyukája biztatta, hogy már nagyon sok olyan volt, amit nem tudott elsőre megcsinálni, de azóta már tud, mert edzésen begyakoroltuk. Ez a kislány aztán visszajött az órára és nagyjából egy hónappal később azt az egy elemet csinálta egy egész órán át, mert annyira meg akarta mutatni, hogy sikerült neki. Az ilyen pillanatokat szeretem a legjobban, amikor látom, hogy fejlődnek, sikerélményük van, és egyre ügyesebbek lesznek.


Lassan vége a tanévnek. Milyen terveitek vannak még?

Egészen múlt szombatig a flashmobra készültünk, és ugyan még a nagy nap előtti edzésen is voltak olyan részek, amik nem mentek annyira jól, szuper érzés volt látni, hogy a flashmobon a legjobbat hozták ki magukból, nagyon ügyesek voltak. Június végéig tartok még edzéseket, igyekszünk bepótolni a covid miatti kiesést, gyakorolni, fejlődni még egy kicsit, hogy aztán szeptembertől újult erővel vágjunk bele egy remélhetőleg zökkenőmentesebb tanévbe!

Edzőink bemutatkoznak – Kiss Tünde

Kiss Tünde 3 éves korában került a Piruettbe: az egyesület vezetője, Simonyi Kitty kezei alatt cseperedett fel, pár éve pedig már az edzői csapatot erősíti.

Tervezted, hogy az aktív táncos pályafutásod befejeztével tanítani fogsz?

Nem volt tudatos döntés, eleinte csak a nővéremnek segítettem be, aki a biharkeresztesi csoportokat vitte, de nagyon hamar belerázódtam, elkezdtem kötődni a gyerekekhez, aztán idővel teljesen át is vettem az oktatást. Két éve kért fel Kitty a Józsán induló óvodás és iskolás csoportok vezetésére is, én pedig örömmel vállaltam.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Amikor versenyző voltam, az volt a kedvencem, amikor készültünk valamire: fellépésre, de főleg versenyekre, az mindig nagyon motivált.

Tanárként viszont jobban szeretem azt az időszakot, amikor tudom a gyerekeket fejleszteni és minél több mindent megtaníthatok nekik. Sokszor érzem azt, hogy kevés az idő az edzésen, hiába van egy-másfél óránk, ez nagyon hamar elröpül.

Persze az is jó dolog, ha készülni kell valamire, a gyerekek ilyenkor mindig nagyon lelkesek, szeretnek fellépni és közönség előtt táncolni.

Nemrégiben nagy sikerű háziversenyt rendeztetek. Indultak-e ott tanítványaid?

Igen, nagyon örültem, hogy egy ilyen nehéz, főleg online oktatással eltöltött év után is ennyire lelkesek maradtak és sokan indultak a csoportjaimból. Voltak, akik dobogós helyezéseket, különdíjat is értek el, ez nagyon jó visszajelzés volt számomra arról, hogy úgymond tőlem is tanultak valamit, sikerült őket egy adott szintre felemelni és felkészíteni.

Zsűriztél is, az mennyire bizonyult nehéz feladatnak? Izgultál-e a gyerekekért?

Nem izgultam, inkább bíztam bennük, hogy bármi lesz is, megoldják! Főleg iskolás tanítványaim vettek részt a versenyen, de néhány óvodásom is nevezett online videóval.

Sok mindenre kellett figyelni az értékeléskor, magára a technikára, hogy milyen ruhában jönnek be, van-e kellék hozzá, milyen a mozgásuk, ezeket kellett összevetni és rangsorolni, de szerintem jó döntések születtek.

Készültök-e most valamire a csoportjaiddal?

Június 12-én Debrecenben a Baltazár Dezső téren lesz egy flashmob, arra készül az egész Piruett, a biharkeresztesi csoportjaimmal pedig a Keresztesi Napokon lépünk majd fel, ha a járványügyi intézkedések engedik a rendezvény megtartását.

Az én csoportjaim még nem indulnak versenyeken, de Keresztesen már elkezdtünk erről beszélgetni a szülőkkel és gyerekekkel és idővel szeretnénk majd kipróbálni magunkat.

Nyárra milyen terveitek vannak?

A tanévnek ugyan hamarosan vége, de szokás szerint számos táborozási lehetőséget biztosítunk a gyerekeknek. Én a debreceni iskolás és óvodás táborban leszek jelen, illetve idén először megrendezzük a Józsai tánctábort is, ahová szeretettel várunk minden érdeklődő kislányt. Amire számítani lehet, az a garantált jó hangulat és persze tánc, tánc, tánc minden mennyiségben.

Edzőink bemutatkoznak – Tőke László

Tőke László néptáncosként kezdte pályáját, majd a Talentum Művészeti Iskola elvégzése után profi táncosként dolgozott sokáig, többek között a Csokonai színházban a Debreceni Balett részeseként, ezt követően lovas showkban táncosként és koreográfusként. Mellette kezdett el művészeti iskolákban tanítani, és a profi karriert lezárva lovakkal foglalkozni. Párjával, Tóth Andreával -aki szintén a Piruett oktatója-, júniusra várják második babájukat.

Mióta dolgozol a Piruettnél, és hogy kerültél ide?

A szerelem hozott az egyesületbe, hiszen Andi már itt tanított, mikor megismerkedtünk. 5 éve dolgozom balettmesterként a Piruettnél, feladatom a versenyzők bevezetése a klasszikus balett alapjaiba.

Laci és Andi

Miért szükséges a balettoktatás a showtánchoz?

A klasszikus balett minden táncnak az alapja. Hatására a táncosok karja, lába, tartása pozitív irányba változik, kifejlődnek, megerősödnek a megfelelő izmaik. Egy koreográfia szépségét, tisztaságát, eleganciáját a balett alapok adják, ezek teszik lehetővé, hogy ízig-vérig táncművészetté váljon az adott előadás.

Mennyire mumus ez a terület a gyerekek számára?

Az alapoknál nem túl látványos a balett, ezért is van az elején sok unalmas, „szenvedős” óra. Heti egy balettóra kötelező a versenyzőknek, mégpedig az ő érdekükben. Persze ezt az elején még nem látják át, nem tudják annyira értékelni, csak azt érzik, hogy fáj, nehéz, lehetetlen dolgokat kér a balettmester. Engem is csak olyan 20 éves koromban, a profi színpadon ért a megvilágosodás, hogy mennyire megérte a számtalan, balettórákba fektetett munka. 🙂

És a tanítványaid általában mikor lendülnek át a kezdeti nehézségeken?

Körülbelül egy év szokott lenni a vízválasztó, amikortól már ők is érzékelik a balettórák pozitív hozadékát. Élvezik, hogy 3-4, sőt, akár 5-6 forgást is sikerül megcsinálniuk egyben, mert olyan stabil tartásuk lett, és idővel a nyújtást is megszeretik.

Milyen szintre tudtok eljutni a táncosokkal?

A közös munkának köszönhetően ki merem jelenteni, hogy vannak páran a csoportban, akiket a balettos pálya irányába is elengednék, megállnák a helyüket. Van olyan tanítványunk is, aki a Piruett képzésének köszönhetően a Táncművészeti Főiskolára is bekerült.

Egyedül a duettezés marad ki a gyerekek életéből. Persze mi is csinálunk saját kis duetteket a fizikumukhoz igazított emelésekkel és kontaktgyakorlatokkal, de itt nálunk sajnos nem tudják megtapasztalni, hogy milyen az, amikor egy férfi táncos emel egy balerinát.

Szerinted miben rejlik a Piruett sikere?

Osztom az előttem szóló kollégáim véleményét, a képzési paletta szélessége és a munkánk minősége mindenképp meghatározó.  Mindenki, tanárok és gyerekek egyaránt komolyan és profin végzik a munkájukat, mert ezt másképp nem is lehet.

A Piruett edzői csapata

Bár ennek a rendhagyó, félig online, félig jelenléti oktatással nehezített tanévnek hamarosan vége, szeptembertől újult erővel vágunk bele a közös munkába és felkészülésbe. Szeretettel várok minden Piruettes táncost az óráimon!

Edzőink bemutatkoznak – Kiss Nikoletta

Mióta vagy a Piruettnél?

Amikor Kitty 2007-ben megalapította a Piruettet, mi már ismertük egymást, az akrobatika oktatásba viszont csak akkor kapcsolódtam be, amikor vidék után Debrecenben is megjelent az Egyesület. Szertornász múltamból adódott az akrobatika, a tánchoz -bevallom- nem sok érzékem van, ennek ellenére a kezdetektől remekül kiegészítjük egymást Kittyvel és a többi oktatóval az egyesületben. A showtánc összetettsége miatt nagy szükség van a tanítványok több irányú képzésére.

A járvány kitörése óta kizárólag online oktatsz. Te hogyan élted meg ezt az elmúlt egy évet?

Nyilván nehezen, ahogy mindenki. De többször is adódtak olyan apró visszajelzések a tanítványok felől, amik újra és újra motiváltak a folytatásban. Volt például egy nagyon kis településről származó kislány, aki valahogy rábukkant a neten a youtube videóinkra és megkeresett minket, hogy szeretne edzésre járni. Be is jött párszor, aztán amikor bevezetésre kerültek a korlátozások, online is folytatta volna. Igen ám, de kiderült, hogy nevelőszülői hálózatban van, ezért külön gyámi engedélyt kellett kérnie ahhoz, hogy kamerával csatlakozhasson az edzésre. Egy egész hivatalos procedúrán végigmentek csak azért, hogy ott lehessen a kislány az óráimon!

Szerinted milyen hatással lesz ez a rendkívüli helyzet a gyerekek életére?

A legnagyobb félelmem az, hogy a társas érintkezés hiánya mindenkiben nyomot hagy, elmagányosodik az ember. Nem csak a gyerek, de a felnőtt is. A lelki terheken kívül pedig komoly fizikai állapotvesztéssel kell számolni. Hiába jár online edzésre a gyerek, még a versenyző is, ez jóval kevesebb mozgás ahhoz képest, amikor minden nap elbandukolt az iskolába, rohangált a szünetekben, tesi órán gyakorlatokat csinált, vagy játszott a játszótéren. Nem is sejtjük, mennyire sérülékennyé válhatnak majd a gép előtt görnyedős online világukból kiszakadva…

Éppen ezért nagyon fontos, hogy fokozatosan kell majd visszatérni a terhelésbe és nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy tudatosan visszafogjuk őket akkor is, amikor úgy érzik, hogy fizikailag képesek lennének megcsinálni egy-egy gyakorlatot, ugrást. A kialakult mozgásszervi problémák kezelésére és a prevencióra összpontosítva egy ideje megkezdtük az együttműködést egy gyógytornász csapattal.

Bízva a járvány kedvező alakulásában, akrobatika táborokkal is készültök nyárra. Kiknek a jelentkezését várjátok?

6 éves kortól várjuk a lányokat és fiúkat is, nem csak Piruetteseket. Bárki jöhet, aki szeretne mozogni, ugrálni, akrobatikai elemeket megtanulni szakmai felügyelet mellett. A gyerekekkel több csoportban, képességi szintnek megfelelően fogunk foglalkozni.

Úgy tudom, új irányzatok kipróbálását is tervezitek a versenyzőkkel, amiben nagy szerepet játszik majd az akrobatika…

A Piruettben mindig is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy időről időre megújuljunk, új kihívásokat, motivációkat keressünk, fejlődjünk. Nekem nyilván a szívem csücske az akrobatika, de a gyerekek is imádják, ezért szeretnénk a jövőben ezen a területen is kipróbálni, megmérettetni magunkat azokkal a tanítványokkal, akik nyitottak lesznek erre. Rengeteg tervünk van, csak győzzük mindet megvalósítani!

Ha fellélegezhetünk kicsit a covidból és beszabadulsz végre a terembe, mi lesz az első dolgod?

Jóval az óráim megkezdése előtt először végigsimogatom, majd megölelgetem a szőnyegeimet. Végül ugrálok rajtuk. 🙂 Ha bejönnek a tanítványok, őket is nagy boldogsággal fogom megölelgetni, megszeretgetni.

Niki a tanítványokkal

Edzőink bemutatkoznak – Bartuska Vivien

Az óvodás foglalkozások kapcsán sokszor nem is gondol bele az ember abba, hogy micsoda felelősség van a foglalkozásvezető vállán. Akár örök szerelem lesz a választott sportág, akár nem, a test- és mozgáskultúra kialakítása, a koordináció fejlesztése, a csapatba tartozás érzése és a közös célért való küzdés megtapasztalása ezekben az alapozó években kezdődik és egy életre meghatározó élmény marad a kicsik számára.

A Piruettben Bartuska Vivien két kezdő csoportot vezet, a tanítványai pedig imádnak hozzá járni. Vajon mi lehet a titka? Aktuális interjúnkban Vivient faggattuk:

Mióta tanítasz a Piruettben?

A Piruett megalakulása óta ide tartozom, hiszen még versenyzőként is értem el sikereket a színeiben. A táncos pályafutásom befejezését követően kezdtem el óvodákban tanítani, majd pár év kihagyás után, a gyerekeim születése után tértem vissza újra a Piruetthez. A kislányom óvónői kérdezték meg, hogy tartanék-e táncos foglalkozást a gyerekeknek, aztán egyre több óvodába, magánóvodába is elhívtak. Tavaly ősztől a Piruett debreceni központjában is tanítok: a kezdő ovis és a kezdő iskolás csoportokat.

Nagy a felelősség rajtad, hiszen te tanítod meg a kicsiknek az alapokat, neked kell megszerettetned velük a táncnak azt a részét is, amikor feladat van és tanulni kell. Hogyan éred ezt el?

Az első év inkább a mozgás és a zene harmóniájának megszerettetésről szól. Tanítok nekik alapokat is, de főként a koordinációs mozgáson van még ilyenkor a hangsúly. Az órák menete is képlékeny, nagyon fontos látnom ugyanis, hogy mikor mennyire fáradtak, mikor kell egy játékosabb, pörgősebb feladatot beiktatni, vagy egy kis balettet, nyújtást, hogy melyik feladatból mennyit csináltassak, mikor legyen játék, ezzel is folyamatosan fenntartva a motivációt és lelkesedést.

Ezért is borzasztóan nehéz az online oktatás, kevésbé tudok reagálni a pillanatnyi igényekre, de igyekszem mindig valami újat, izgalmasat belecsempészni az órák menetébe: táncolnak plüssökkel, táncos-kiskedvences képeket kértem tőlük, vagy a kedvenc számaikból vágok össze melegítős zenéket

Mennyire lehet koreográfiát betanítani a kezdő csoportoknak?

Ez az egyik legnagyobb kihívás számomra, hiszen nincs nagy repertoár a tanult elemekből és a csoporton belül is adódhatnak tudásbeli különbségek. Talán azt lehet mondani, hogy ennek a korosztálynak az együtt mozgás begyakorlása a legfontosabb teendője. De nagyon élvezem ezt a folyamatot, hiszen a gyerekek mind lelkesek és ügyesek!

Szeretek velük viccelődni is, sokat nevetünk az órákon, miközben igyekszem észrevétlenül minél magasabb szintre felhozni a csoportokat, hogy akik nagyon elhivatottak és tehetségesek, feljebb tudjanak lépni a versenyzői csoportokba.

Arról pedig, hogy miért szeretnek Vivienhez járni, táncosokat és szüleiket kérdeztük meg:

Vivi nagyon kedves, a barátnőimmel szeretjük őt. Tetszenek a zenék, amikre táncolunk.

Liza, 7 éves

A gombócos játékot szeretem. Meg jó dolgokat csinálunk, ami erősíti a testünket. Te is kipróbálhatnád! Vivi nagyon aranyos, mindent szeretek Viviben.

Rebeka, 4 éves

Vivi nagyszerűen bánik a kicsikkel, a kedvességével, türelmével leveszi őket a lábukról. Nelli az online órákat is rendületlenül látogatja, ahol minden lehetséges módon motiválja őket Vivi.

Judit (szülő)

A 3 és fél éves kislányom már az első óráról fülig érő szájjal jött ki és azt kérdezte, hogy mikor jöhetünk legközelebb. Lelkesedése azóta is töretlen és ezt nyilván Vivinek köszönhetjük. Vivi úgy csinál valójában egész nehéz gyakorlatokat a kicsikkel, hogy ők élvezik. Megpróbál a kicsik nyelvén beszélni a gyerekekkel, minden alkalommal óriási szeretettel fogadja őket és igyekszik játékokkal feldobni az edzéseket. Nagyon sokat dicséri őket, Rebeka boldogan mutatja azokat az elemeket, amikért dicséretet kapott.

Veronika (szülő)

Edzőink bemutatkoznak – Madarász András

Bandi „bácsi” 13 éve, a Piruett megalakulása óta erősíti az edzői gárdát és tanítja a gyerekeket az akrobatika rejtelmeire.

Az akrobatika a showtánc egyik alappillére, manapság már nem lehet színvonalas koreográfiát készíteni komoly akrobatikai elemek nélkül. Mennyire szeretik a gyerekek a táncnak ezt a részét?

Madarász András

Kis túlzással állíthatom, hogy az akrobatikát mindenki szereti! Nálam mindig egy kicsit kötetlenebb az edzés, nem is tudom megkövetelni, hogy egész órán folyamatosan dolgozzanak. A gyakorlás során az ugrásokba ugyanis minden erőt bele kell adni, éppen ezért maximum 3-4 ugrást tudnak megcsinálni egy sorozatban, utána hagyni kell őket pihenni, más jellegű feladatot kell adni. Ha elfárad az izomzat, akkor szétesik a mozgás és könnyen rögzülhet egy rossz lábtartás, kartartás, rossz irányú elugrás, amit később már nagyon nehéz kijavítani.

Van olyan elem, amit minden gyerek meg akar tanulni?

A legtöbben a hátra flicket, vagy a hátraszaltót szeretnék elsajátítani, ezek nagyon látványos ugrások. Én mindig el szoktam mondani nekik, hogy ez az egyik legbiztonságosabb ugrás, épp azért, mert hátrafele történik, hátrahajtja a fejét és mindent lát: látja, hogy hova tegye a kezét, hova kell érkezni, csak sokan a szemüket is összeszorítják közben és ezért szoktak félni tőle az elején. De mikor már ráéreznek, és tudják, hogy mire kell figyelni, akkor rájönnek ők is, hogy ez egy viszonylag könnyű ugrás.

Bárki képes lehet megtanulni bármilyen ugrást?

Tulajdonképpen igen, csak van, akinek több időre van szüksége. Egy-egy ugrásnál általában 10-12 dologra kell figyelni. Fokozatosan építjük fel az ugrásokat, először megtanulunk 1-2 dolgot belőle, aztán amikor az már készségszinten rögzül, akkor tudunk már más dologra is figyelni és továbbmenni a következő pár részletre, és így tovább, amíg össze nem áll az egész mozdulatsor.

Hogyan áll össze egy tánc? A koreográfia idomul az akrobatikai tudáshoz, vagy az akrobatika dolgozik alá a koreográfiának?

Nagyon jól működik a Piruettben a képzési rendszer, hiszen mire odakerülnek hozzám a gyerekek, általában már tudnak hidazni, cigánykerekezni, ismerik az akrobatika alapjait, nekem igazából ugrani kell megtanítani őket.

Napi szintű kapcsolatban vagyunk az edzőkkel, gyakran megnézzük egymás óráit, vagy videókat küldünk róla, és megbeszéljük, hogy ki mit szeretne látni a koreográfiában. Folyamatos a kommunikáció és ötletelés, hogyan lehetne még jobbá, látványosabbá tenni egy-egy táncot.

Fontos, hogy a táncokat az egyéni képességekhez megfelelően alakítsuk, ehhez pedig tisztában kell lenni a táncosok tudásával, fejlődésével.

Mi a legnagyobb pozitív visszacsatolása a munkádnak?

Számomra mindig az a legnagyobb elismerés, ha a versenyen meg tudják csinálni azt az ugrást, amit százszor, ezerszer megcsináltak korábban az edzőteremben. Élesben annyira sok dologra kell figyelni, hiszen táncolnak közben, elfáradnak, izgulnak, de ha ott tökéletesen sikerül egy ugrás, az a csúcs.

Mindemellett pedig a legnagyobb öröm, ha várják, mikor lesz a következő edzés, örömmel jönnek be az óráimra.